atrever

< lat adtribuēre ‘dar, atribuír’
  1. v pron Determinarse a facer ou dicir algo que semella difícil ou perigoso.

Sinónimos

Verbo: atrever
Forma verbal: Infinitivo

Indicativo

Presente

Eu

Ti

El/Ela

Nós

Vós

Eles/Elas

atrevo

atreves

atreve

atrevemos

atrevedes

atreven

Copretérito

Eu

Ti

El/Ela

Nós

Vós

Eles/Elas

atrevía

atrevías

atrevía

atreviamos

atreviades

atrevían

Pretérito

Eu

Ti

El/Ela

Nós

Vós

Eles/Elas

atrevín

atreviches

atreveu

atrevemos

atrevestes

atreveron

Antepretérito

Eu

Ti

El/Ela

Nós

Vós

Eles/Elas

atrevera

atreveras

atrevera

atreveramos

atreverades

atreveran

Futuro

Eu

Ti

El/Ela

Nós

Vós

Eles/Elas

atreverei

atreverás

atreverá

atreveremos

atreveredes

atreverán

Pospretérito

Eu

Ti

El/Ela

Nós

Vós

Eles/Elas

atrevería

atreverías

atrevería

atreveriamos

atreveriades

atreverían

Subxuntivo

Presente

Eu

Ti

El/Ela

Nós

Vós

Eles/Elas

atreva

atrevas

atreva

atrevamos

atrevades

atrevan

Imperfecto

Eu

Ti

El/Ela

Nós

Vós

Eles/Elas

atrevese

atreveses

atrevese

atrevesemos

atrevesedes

atrevesen

Futuro

Eu

Ti

El/Ela

Nós

Vós

Eles/Elas

atrever

atreveres

atrever

atrevermos

atreverdes

atreveren

Imperativo

Eu

Ti

El/Ela

Nós

Vós

Eles/Elas

-

atreve

-

-

atrevede

-

Formas nominais

Infinitivo conxugado

Eu

Ti

El/Ela

Nós

Vós

Eles/Elas

atrever

atreveres

atrever

atrevermos

atreverdes

atreveren

Xerundio

atrevendo

Participio

atrevido

atrevida

atrevidos

atrevidas